5. FEJEZET

Reggel 9-kor végleg kipattantak a szemeim és már csak forgolódtam az ágyban. Pár percet azzal töltöttem, hogy kiszámoljam hány órát is aludtam és az eredmény elég siralmasan kis számot mutatott. Ha azt nézem, hogy 4-kor feküdtem le, és felkeltem 6-kor és a mostani 9 óra, tehát összesen 5 kerek órát aludtam. Kikecmeregtem az ágyból és magammal tiszta ruhát cipelve vonultam be a fürdőszobába, természetesen mindennek neki menve, amikor most csendesen lopakodnom kellene. Az volt a szerencsém, hogy ez a két fiú olyan egy hétalvó, hogy egy hadsereggel sem tudnám őket felébreszteni. Lezuhanyoztam majd átvettem a tiszta ruhákat, a tegnapikat pedig betettem a szennyes tartóba. A pizsamámat a tetejére raktam mivel az nem volt koszos és hozzákezdtem a hajam megszárításának. Mikor kijöttem a fürdőből már a fiúk is ébredeztek. Öntöttem nekik egy pohár vizet, amivel lenyelhették a gyógyszert, mind a kettő hálásan elfogadta a gesztust.

- Mi történt tegnap? – kérdezte Yongguk a halántékát masszírozva, utánozva a másik fiú mozdulatait.

- Addig teljesen tiszta, hogy elmentem So Mi-val táncolni, te pedig talán Kim Ren-nel vedelted a sört. Utána teljesen homályos az egész. – magyarázta Seo Jin világfájdalmas képpel.

- Én teljesen el tudom képzelni, hogy ez történt. – nevettem fel a két holtkóros mellé letelepedve.

- Sziasztok! – robbant be, Ha Na, fene nagy lelkesedéssel. A fiúk egyből a fülükre kapták a kezüket a hangzavartól, amin még jobban kacagni kezdtem.

- Elmeséljem mit csináltatok tegnap? – kérdezte jó ízűen. A fiúk kelletlenül bólintottak, Ha Na pedig zsarolósan összecsapta a kezét és mesélni kezdett.

- Seo Jin, te hatalmas parti arc voltál! A konyhában volt egy tál gyümölcs és te pedig verted az asztalhoz az ananászt azt kiabálva, hogy „Tudom, hogy bent vagy spongya bob, gyere ki” – mesélte erősen gesztikulálva a lány, majd meg fulladva a röhögéstől, amibe én is becsatlakoztam. – Yongguk, te pedig addig vedelted a sört az egyik haveroddal, hogy végül az asztalon táncoltatok azt énekelve, hogy „I am sexy, and you know it” és aztán levettétek a pólót is. – ennél a mondatnál már szinte sipítozott a nevetéstől. A fiúk próbáltak rosszallóan ránk nézni, de végül ők sem bírták ki nevetés nélkül. Az egész faházat a mi hahotázásunk töltötte be, már fájt a hasam, de nem bírtam abba hagyni. Miután lecsillapodtak a kedélyek a mellettem fetrengő lány felém fordult.

- Arról is pletykálnak, hogy láttak téged Jong In-nal távozni a buliból. – mondta, összeszűkített szemekkel rám nézve, a két fiú száját pedig majdnem egyszerre hagyta el a kis szócska „Mi van?”.

- Nem az, amire gondoltok. – néztem végig a társaságon, kezeimet védekező pózba állítva. – Próbáltam átverekedni magam a táncparketten, de meglöktek és véletlenül az ingére borítottam az egész italomat. Ekkor egy nagyon részeg csávó táncolni akart velem és Jong In segített, hogy megmeneküljek tőle, szóval ő is részeg volt ezért elkísértem a faházáig, hogy rendbe tegye magát én pedig hazajöttem lefeküdni hajnali 4-kor. Ti pedig 6-kor trappoltatok be, mint egy elefánt. – néztem a fiúkra szúrós szemekkel. Miután előadtam a történteket egy kis ferdítéssel és dolgok eltitkolásával már megenyhültebb tekintetek vettek körül. A mosdós jelenetről nem kell tudniuk a többieknek, gondolom.

- Miért pont Jong In? Miért nem kerestél meg minket? – kérdezte azért szemrehányóan Yongguk.

- Ha meg is kerestelek volna, akkor is csak azt értem volna el, hogy énekelsz, miközben a pulton táncolsz. Biztos hasznodat vettem volna. – mondtam szarkasztikusan. Seo Jin igazat adva nekem a pártomra állt, és lenyugtatta a testvérét. Még neki áll, feljebb aki hulla részegre itta magát, míg én teljesen józan voltam egész végig. – zsörtölődtem magamban.

- Tényleg a tanárok mikor jönnek? – tértem vissza a valóságba. Az óra 10 órát ütött, szóval, ha igaz, amit tegnap mondtak és a délutáni órákban jönnek, még így is szűkös, hogy mindenki kijózanodik akkorra.

- Ó igen, jó, hogy szólsz. Most mindenkit összetrombitálunk, hogy elkezdjük a nagytakarítást mire az illetékesek megjönnek. A fiúk már lekenyerezték a konyhásokat, hogy ne szóljanak az esti kis buliról és a takarítóktól még felszerelést is kaptunk.

Mind a négyen kisomfordáltunk a faházból és odamentünk ahova éppen kellettünk. A fiúkat hamar elrabolták, hogy segítsenek elvinni az összeszedett szemetet. Ha Na-val pedig sepregetni kezdtük a földön hegyekben álló műanyag poharakat. Mintha tornádó pusztított volna olyan hatalmas volt a fejetlenség.

- Szóval, mesélj nekem. Hogy álltok most Jong In-nel? – suttogta közelebb hajolva, mire én szem forgatva arrébb tessékeltem az aurámból.

- Mondtam, hogy sehogy sem állunk. Hányszor mondjam még meg, hogy nem kedvelem. Ó, igen, és nem mellesleg kösz, hogy „megvédtél” az üveges játékban. – hánytam a szemére, azt a ’ kellemes ’ emléket.

- Miről beszélsz? – vágott értetlen fejet.

- „Kivel csókolóznál Seo Jin-nel, vagy Jong In-nel.” – ismételtem el nyávogós hangon a tegnap kimondott szavait.

- Úristen! Ilyet mondtam? Ne haragudj. – nézett rám bűnbánóan.

- Seo Jin-t mondtam, így végül nem volt olyan nagydolog belőle. – legyintettem, de még mindig nem volt szent a béke.

- Komolyan?

- Ő a barátom szóval nem érti félre, ha pedig a másikat mondtam volna, akkor pedig most meg kellene küzdenem a nőnemű egyedek harciasságával. Egyébként pedig Ryan Gosling-ot mondanám. Helyes színész. – bólogattam magamnak.

Ha Na kuncogni kezdett, de egyáltalán nem azért mondtam, hogy nevetésre késztessem. Inkább terelni akartam ezt a felettébb kínos témát. Még sosem beszéltem ennyit Kim Jong In-ről azelőtt, hogy bekerültem volna ebbe a táborba. Azóta valahogy üldöz a szerencsétlenség vele kapcsolatban.

Ha Na vicces sztorikat osztott meg a továbbiakban az estéről, amin néha elmosolyodtam, de tartottam magam ahhoz, hogy nem bocsájtok meg neki ilyen hamar. Az emeletről lépteket hallottunk szóval odakaptuk mindketten a fejünket. Sehun jelent meg, mellette legjobb barátjával Kim Jong In-nel, a kezükben kukás zsákok voltak, gondolom ők is a szemetet vitték ki. Mikor Jong In csatlakozott Sehun társaságához elkaptam a fejem, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy figyelem.

- Ni Ki! – hallottam meg, hogy valaki a nevemet kiabálja. Nyakamat behúzva csukott szemmel imádkoztam, hogy nem nekem szólnak, de ekkor újra hallottam a nevem és most már sokkal közelebbről. Aish, ennyit arról, hogy észrevétlen maradok. A hang irányába fordultam, a szemem sarkából pedig láttam, hogy a két fiú is engem bámult mostanra.

- Igen? – szólaltam meg.

- Yongguk küldi neked, hogy vedd fel. – nyomott a kezembe a lány egy cipzáras pulcsit. Aigoo, én megölöm! – fortyogtam. Kedvesen mosolyogva elvettem a lánytól, majd visszamentem, Ha Na mellé. A fiúk már lejöttek a lépcsőről és vészesen közeledtek az irányunkba.

- Yongguk minek küldött neked egy pulcsit? – meredt rám a lány.

- Aish, mert nincs jobb dolga. – motyogtam indulatosan. Újra sepregetni kezdtem, de a szívem már a torkomban dobogott, amikor a két fiú pár méterre járt csak tőlünk.

- Szia, Ni Ki. – köszönt Sehun. Felé kaptam a tekintetem, meglepetten bámultam ét csoki sötét szemeibe. Elmotyogtam valami köszönésféleséget, amíg a fiú közelebb jött, Jong In megkérdezte Ha Na-tól, hogy segíthet-e de ő udvariasan visszautasította a gesztust.

- Ha majd elkezdődnek az órák remélem, megint egymást boldogíthatjuk biológián. – kacsintott Sehun.

- Túl feltűnő lenne, ha elülnél és romlanának a jegyeid nem igaz? – szóltam vissza csípősen, még magamat is meglepve a dologgal. Alapvetően Sehun-nal nem voltak problémáim, a lustaságán kívül, hiszen tőlem sosem akart semmit. És nem is tett soha semmi olyat, amitől kínosan éreztem volna magam. Sőt egyszer-kétszer még az is előfordult, hogy együtt viccelődtünk a tanárnő új frizuráján.

- Ezt az oltást majd süsd el, Dong Woo-nál is. Biztosan tetszene neki. – mosolygott, egyáltalán nem hatotta meg a beszólásom. Egyedül csak a másik két ember a közelünkben lepődött meg rajtam. De nálam nem hiszem, hogy jobban. Kellemetlenül belecsaptam Sehun kitárt tenyerébe, mire a mosolya még szélesebb lett.

- Inkább menj innen, különben sosem végzünk. – mondtam és tolni kezdtem az ajtó irányába. Kifelé menet ugratni kezdte a komoly tekintető Jong In-t, egészen addig követtem őket a szememmel, amíg át nem lépték a küszöböt akkor bosszús sóhajjal kezdtem neki újra a munkának.

- Ez mi volt? – kérdezte, Ha Na.

- Sehun mellett ültem biológián. Nem azért mert szerettem volna, hanem mert későn esett be az ajtón és már csak mellém tudott ülni. De ő jól járt, mert a dolgozatoknál hatalmas előny voltam. – ráztam meg a fejem tovább bosszankodva.

- Ezt tudtam. Még mindig az osztálytársad vagyok, te nő. Az előbbi eszmecserétekre értettem. Nem tűnt, úgy hogy jóban lennétek. Igazából a közeledben a két fiún kívül senkit nem látni. De most már lehet, meggondolom, mit hiszek. Tele vagy meglepetésekkel.

- Ő mindenkivel így viselkedik. – bizonygattam. Bár Sehun nagyon is a menők közé tartozott, mindig is közvetlen volt a többiekkel, ezáltal velem is.

- Tudom, én inkább rajtad lepődtem meg.

- Azon a részen én is. – legyintettem, mintha nem lenne olyan nagydolog. Szerintem mondjuk nem is volt az.